A dominógyilkosság

A Szegedi Szabadtéri Játékok keretén belül Újszegeden tekinthettük meg a Játékszín produkcióját, A dominógyilkosságot. 

Ha a krimi egyik legismertebb formájáról, az úgynevezett. whodunnit-ról beszélünk, akkor jó okkal jut eszünkbe rögtön a műfaj egyik legnagyobb etalonja, Agathe Christie. Élek a gyanúperrel, hogy a legtöbb mindent (vagy legalábbis: nagyon sokat), amit tudunk a műfajról, azt neki, az ő munkáinak köszönhetjük, és aki mostanság arra adja a fejét, hogy ilyen jellegű művet ír, annak minimum egy hálálkodó szerelmes levelet kell intéznie az írónő szelleméhez. Másrészről – pont ezek miatt – felmerül az, hogy lehet-e még újat mutatni ezen a téren? Lehet-e valamiféleképpen überelni az olyan klasszikusokat, mint a Mert többen nincsenek (régebbi keresztségben: Tíz kicsi néger), vagy Tíz kicsi indián, illetve a Gyilkosság az Orient expresszen? 

Szente Vajk és Galambos Attila arra vállalkoztak, hogy félresöpörve az adaptációs lehetőségek egész tárházát, saját kútfőből merítve írjanak meg egy hamisítatlan, Agathe Christie-inspirálta krimit. Ennek eredményét pedig már láthatta a nagyérdemű több ízben, újabban pedig az újszegedi égbolt alatt találgathatott a közönség arra vonatkozólag, hogy ki is a tettes. 

A Szegedi Szabadtéri Játékok keretén belül Újszegeden tekinthettük meg a Játékszín produkcióját, A dominógyilkosságot. 

Ha a krimi egyik legismertebb formájáról, az úgynevezett. whodunnit-ról beszélünk, akkor jó okkal jut eszünkbe rögtön a műfaj egyik legnagyobb etalonja, Agathe Christie. Élek a gyanúperrel, hogy a legtöbb mindent (vagy legalábbis: nagyon sokat), amit tudunk a műfajról, azt neki, az ő munkáinak köszönhetjük, és aki mostanság arra adja a fejét, hogy ilyen jellegű művet ír, annak minimum egy hálálkodó szerelmes levelet kell intéznie az írónő szelleméhez. Másrészről – pont ezek miatt – felmerül az, hogy lehet-e még újat mutatni ezen a téren? Lehet-e valamiféleképpen überelni az olyan klasszikusokat, mint a Mert többen nincsenek (régebbi keresztségben: Tíz kicsi néger), vagy Tíz kicsi indián, illetve a Gyilkosság az Orient expresszen? 

Szente Vajk és Galambos Attila arra vállalkoztak, hogy félresöpörve az adaptációs lehetőségek egész tárházát, saját kútfőből merítve írjanak meg egy hamisítatlan, Agathe Christie-inspirálta krimit. Ennek eredményét pedig már láthatta a nagyérdemű több ízben, újabban pedig az újszegedi égbolt alatt találgathatott a közönség arra vonatkozólag, hogy ki is a tettes. 

A Szegedi Szabadtéri Játékok keretén belül Újszegeden tekinthettük meg a Játékszín produkcióját, A dominógyilkosságot. 

Ha a krimi egyik legismertebb formájáról, az úgynevezett. whodunnit-ról beszélünk, akkor jó okkal jut eszünkbe rögtön a műfaj egyik legnagyobb etalonja, Agathe Christie. Élek a gyanúperrel, hogy a legtöbb mindent (vagy legalábbis: nagyon sokat), amit tudunk a műfajról, azt neki, az ő munkáinak köszönhetjük, és aki mostanság arra adja a fejét, hogy ilyen jellegű művet ír, annak minimum egy hálálkodó szerelmes levelet kell intéznie az írónő szelleméhez. Másrészről – pont ezek miatt – felmerül az, hogy lehet-e még újat mutatni ezen a téren? Lehet-e valamiféleképpen überelni az olyan klasszikusokat, mint a Mert többen nincsenek (régebbi keresztségben: Tíz kicsi néger), vagy Tíz kicsi indián, illetve a Gyilkosság az Orient expresszen? 

Szente Vajk és Galambos Attila arra vállalkoztak, hogy félresöpörve az adaptációs lehetőségek egész tárházát, saját kútfőből merítve írjanak meg egy hamisítatlan, Agathe Christie-inspirálta krimit. Ennek eredményét pedig már láthatta a nagyérdemű több ízben, újabban pedig az újszegedi égbolt alatt találgathatott a közönség arra vonatkozólag, hogy ki is a tettes.